Talán nem is az a kérdés, szabotálod-e önmagad, hanem, hogy észreveszed-e. Az önszabotázs és az imposztor szindróma kifejezések már megjelentek a mindennapi kommunikációnkban, de hányan tudják, mit is jelent igazából? Nem csupán annyi, hogy nem sikerül amit szeretnél, de olyan mintha konkrétan saját magad ellen dolgoznál.
Pl. van egy ilyen alap mintád/hiedelmed:
„Nekem semmi sem sikerül.” – Ezért eltervezed, hogy le fogsz fogyni, bebizonyítod, hogy képes vagy rá.
De mivel az a gondolat hajt, hogy neked nem sikerülthet, túl magasra teszed a lécet. – Drasztikus diétába kezdesz, mert sürget a minta, minél hamarabb, minél nagyobb sikert szeretnél felmutatni. A nehéz diétát nem tudod végigcsinálni és a végén nem hogy fogynál, de több súlyt szedsz vissza, mint amit leadtál. Mit fogsz gondolni? „Látod, nekem tényleg nem sikerül semmi sem.” Egy újabb bizonyítékot gyártottál magadnak, amitől a minta csak még jobban megerősödik.
„Én nem vagyok elég fontos.” – Ezt érzed zsigerileg és nagyon szeretnél egy jó párkapcsolatot, hogy végre megélhesd, hogy szeretnek. De a „nem vagyok fontos” érzéstől olyanná válik a kisugárzásod, a viselkedésed, hogy azok a pasik/nők fognak kapcsolódni hozzád, akikkel nem tudod megélni a szeretet kapcsolatot. Kihasználnak, ghostingolnak és megerősítik az önmagadról alkotott képet.
„Tehetetlen vagyok.” – Egy családi hitrendszer, amit magadévá tettél, úgy, hogy talán észre sem vetted. Minden cselekvés, erőfeszítés (pl. keresni egy másik munkahelyet, ahol jobban megbecsülnek) teljesen feleslegesnek tűnik, hiszen azt gondolod tehetetlen vagy, az életed alakulása másokon és a világon múlik. Ha nem veszed kezedbe a saját életed irányítását, előbb-utóbb valóban kiszolgáltatott leszel.
„Engem mindig elhagynak.” – Ezért mindent megteszel azért, hogy a párod magad mellett tartsd. Kontrollálod, ellenőrzöd, gyakran kérdőre vonod, gyanúsítgatod. Így próbálod elkerülni, hogy olyan dolog történjen a tudtod nélkül, ami eltávolíthatja őt tőled. Végül a saját viselkedésed fogja őt eltaszítani.
Mi a közös bennük? Egyik sem a fogyásról, a jó párkapcsolatról vagy egy új munkáról szól, hanem arról, ahogy reagálsz egy mintára vagy hitrendszere. Küzdesz ellene, tagadod vagy behódolsz neki.
Paradox módon a minta olyan viselkedésre sarkall, amely növeli annak az esélyét, amit eredetileg el akartál kerülni.
Ha nem próbálom meg, nem kell átélnem a kudarcot.
→ halogatás → nincs eredmény→ én tényleg csak ennyit tudok.
Ha csak akkor kezdek bele, amikor már biztosan jól tudom csinálni, nem vallhatok kudarcot.
→ perfekcionizmus→ halogatás→ elmélet marad, nincs megvalósítás→ végül ez vezet a kudarchoz.
Ha újra és újra azt tapasztalod, hogy a próbálkozás nem hoz olyan eredményt, amilyet szerettél volna, idővel nemcsak a sikerben, hanem a saját cselekvőképességedben is elveszítheted a hited.
Ha ezt sokáig hordozod, akkor elkezdheted ezen keresztül értelmezni a helyzeteket.
Ha valami nehéz, hamarabb veszed észre az akadályokat, nagyobb jelentőséget tulajdonítasz nekik. A figyelmed kiszúrja azt, ami illeszkedik a mintádhoz.
Ha hibázol, azt könnyebben tekintheted bizonyítéknak arra, hogy nem vagy elég jó.
Ha azonnali eredményt akarsz, nem fogod végigjárni a bizonytalan, lassú folyamatot.
Ha más sikeres, azt gondolhatod: Neki könnyebb, mert szebb, tehetségesebb, szerencsésebb.
Innentől az önszabotázs gyakran tanult tehetetlenségbe megy át: „Minek fogjak bele egyáltalán, eddig se sikerült?”
És közben egyre kevésbé veszed észre azt, hogy mi az, amire mégis van ráhatásod.
1.Ismerd meg a mintát, ami önszabotázshoz és akár tehetetlenség érzéshez vezet. Önmagad is elvégezheted a feltárást, célzott kérdéseken keresztül önreflexiót formájában vagy kérhetsz segítséget a mintafeltáráshoz.
2.Nézd meg milyen cselekvések, reakciók vezetnek ebben a helyzetben az önszabotázshoz. Különösen figyelj azokra amikben érzed a sürgetést.
3.Több sikertelen próbálkozás után kialakulhat az a gondolat, hogy legközelebb csak akkor teszel bármibe is időt és energiát, ha annak biztos a megtérülése. Kezdd el becsülni az apró lépéseket, amiket a változásért teszel, mert ezeken keresztül tapasztalhatod meg, hogy igenis van hatásod a dolgokra.
A folyamat legfontosabb feladata az ördögi kör megszakítása és a pozitív kör elindítása.
A szabadság ott kezdődik, mikor felismered, hogy van választásod.
Talán a te életedben is vannak olyan visszatérő helyzetek, amikor azt érzed, „sehogy sem akar összejönni, pedig te már minden tőled telhetőt megtettél”.
Lehet, hogy ilyenkor nem a problémáid ismétlődnek, hanem a megoldásaid.
Amikor végre meglátod, mi tartja fenn az önszabotázs folyamatát, akkor jelenhet meg valami új. Ekkor nyílik lehetőséged arra, hogy ne automatikusan reagálj, ez a szabadság első lépése.
Szeretnéd mélyebben megérteni a saját önszabotáló mintáidat?
