Ragaszkodom hozzá, hogy nekem nem fog sikerülni!

Első olvasásra ez egy abszurd kijelentés. Ki akarna ragaszkodni valamihez, ami nem jó? Pedig a minta így működik, újra és újra meg akar küzdeni az alap programmal (nem fog sikerülni). Te hogyan küzdenél meg ezzel? Halogatni kezdenéd a dolgaidat, hogy elkerült a kudarcot vagy inkább perfekcionista, mindent kontrolláló üzemmódba kapcsolnál, hogy eltávolítsd magadtól ezt a gondolatot? Valójában ugyanannak az éremnek a két oldala, ugyanannak az érzésnek az elkerülése csak más más megküzdési módokkal.

A perfekcionizmus és a maximalizmus nem a tökéletesség imádatáról szól, hanem bármi áron elkerülni a hibázás lehetőségét, nehogy kiderüljön az alkalmatlanság. 

Hogy jelent meg pl. nálam a perfekcionizmus/maximalizmus keveréke?

  • Főleg maximalizmussal keveredve.
  • Állandó kontroll szinte minden felett, nehogy hiba csússzon a túlfeszített gépezetbe.
  • Elégedetlenség azzal, ami van, folyamatosan a MEGÉRKEZETTSÉG érzésének a hiánya, kergetése.
  • A szétforgácsolódás miatt semmivel sem haladtam igazán, semmiben sem mélyedtem el kellőképpen, azt éreztem semmire sincs időm.
  • Nem tudtam kikapcsolódni, mert lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a haladástól veszem el az időt.
  • Irreális célok felállítása, túl nagy vállalások, amik természetesen kudarchoz vezettek, ezzel erősítve az „én nem csinálom jól” mintát.
  • Tökéletesítés, akár addig is hogy inkább nem készül el.
  • Nyughatatlanság, alvás problémák.
  • Elégedetlenség önmagammal, szigorú diéta, fókuszálás arra, ami nem tetszik.
  • Priorizálási nehézségek, úgy tűnt, mintha minden feladat ugyanolyan kritikus lenne a sikerhez.
  • Túlterhelődés, feladatok begyűjtése.
  • Minden külső és belső ingerre, kihívásra azonnal reagálni.
  • Túlzott felelősségvállalás azért is ami nem rajtam múlik.
  • Halogatás, ha frusztrációval fenyeget a feladat.
  • Ha sikerül valami, már az újabb kihívást keresni, mert az sem elég, még hiányzik valami a teljességhez.
  • Újra és újra átnéztem azt, amivel már elkészültem.
  • Túlkompenzálásként sokszor túlzott lazaságba, nemtörődömségbe csúsztam.

Ezek jellemzőek lehetnek munkában, magánéletben, önértékelésben stb.

people-carrying-burden-concept

Mihez ragaszkodtam akkor, amikor a perfekcionizmus mintáját működtetettem?

A stressz szintem az egekben volt, nappal és éjszaka is a feladatok röpködtek a fejemben. Ha nyugalmi idő volt, akkor keresni kezdtem a feladatokat, mert az elképzelhetetlen lett volna, hogy nincs min agyalni, megoldást keresni, hiszen még nem értem el a célomat. Gyártottam magamnak a problémákat, közben nem értettem miért van ennyi feladatom.  Azt éreztem kicsúszik az irányítás a kezeim közül, ezért megpróbáltam beilleszteni stresszkezelő technikákat. De ezekre is feladatként tekintettem és rendkívül frusztrált, ha nem haladtam velük a tervek szerint. Amikor már nem bírtam a napok óta tartó alváshiányt, „lekapcsoltam magam”, olyan volt mint egy önvédő mechanizmus. Egy órát töltöttem mozdulatlanul, gondolatok nélkül. Ezután határoztam el, hogy önvizsgálatot tartok. Saját mintafeltárás során felbukkant bennem egy kérdés: Mihez ragaszkodom akkor, amikor a perfekcionizmus mintáját működtetem?

Elsőre csak azt gondoltam annyi, hogy biztosra akarok menni, azt gondoltam, hogy a jó munkához ragaszkodom és az igényességhez. Ez visz engem előre. De amikor csendben maradtam egy kicsit (a coaching egyik legfontosabb része a tér és a csend, amiben megérkezhetnek a válaszok), egészen más válasz érkezett.

„Ahhoz ragaszkodom, hogy nem csinálom jól, nem fog sikerülni.”

Ilyen konkrét formában korábban még sosem találkoztam ezzel a gondolattal, viszont folyamatosan jelen volt egyfajta hiányérzet, ami nem hagyott nyugodni. Még egy képzés, még egy új ruha, még egy lépés az önismeretben, hátha attól fog eljönni a megérkezettség érzése.

Mintha nem engedhetném meg magamnak azt a gondolatot, hogy: „Ez most rendben van.”

Mit akar bizonyítani a minta?

A következő kérdés, ami felmerült bennem az önreflexió során szorosan kapcsolódott a korábbihoz. Mit akar bizonyítani ez a minta?

A válasz elég érzékenyen érintett:

„Hogy nem tudom irányítani a dolgaimat, ezért szükségem van erre a szoros fegyelemre.”

Valahol mélyen nem hittem el, hogy képes vagyok jól kézben tartani az életemet, mert „én nem csinálom jól, nem fog sikerülni”. Ezért újra és újra javítottam, még tanulni akartam valamit, mert nem bíztam abban, hogy ez már most is elég. Hajtott egy belső hang, hogy „ez még nem lehet az, amit akartál, mert te azt úgysem érheted el”.

A mintafeltárás során felfedeztem, hogy a perfekcionizmus mintája fél… Azért hajt, mert attól fél, hogy elbízom magam.

Ez volt talán a legfelszabadítóbb kérdés számomra ebben az önismereti utazásban, hiszen a legtöbb minta mögött egy alap félelem húzódik meg:  Mitől félt a perfekcionizmus?

Nem attól, hogy hibázom, hanem attól, hogy egyszer csak elbízom magam.

Mintha lett volna bennem egy belső szabály:

„Ha elégedett leszel magaddal, ellustulsz.”

„Ha megnyugszol, figyelmetlen leszel.”

„Ha azt hiszed, hogy jól csinálod, akkor fogsz igazán nagyot hibázni. Magas lóról nagyot lehet esni.”

Ezért a minta nem engedte, hogy megérkezzek, mindig hagyott egy kis hiányérzetet, egy kis bizonytalanságot, egy kis elégedetlenséget.

Próbál megvédeni, mert szerinte ez tart éberen, hiszen a rossz, a csalódás, a kudarc bármikor lecsaphat. Inkább legyek rá felkészülve, mint hogy váratlanul érjen.

Milyen eszközket tudtam használtam, hogy a minta és én is "megnyugodhassunk"?

  • Önmagában már a felismerés, hogy mivel van dolgom, felszabadító volt. Nem kellett már délibábokat üldöznöm és elméleteket, magyarázatokat gyártanom. „Nem jól csinálom.” – ez az alapprogram. Felismertem, hogy nem azért nem tudtam aludni a nyüzsgő gondolatok súlya alatt, mert képtelen lettem volna azokat megoldani, hanem mert nem akartam leállni a problémakereséssel. Ez azért egy merőben más helyzet.
  • Alkalmaztam a STOP technikát. Amikor észrevettem, hogy bekapcsol a minta, megálltam és legalább 5 percig csak figyeltem mi történik. Nem reagáltam azonnal, csak megkérdeztem magamtól „Kell-e most erre egyáltalán reagálnom? Mi más lehetséges, mint ami eddig volt?”.
  • Az egyik kedvenc kísérletezésem lett a „fordított viselkedés„. A minta mindíg ugyanarra a cselekvésre ösztönöz. Ha tudatosan az ellentétét választjuk, pl. kontoll helyett nem teszünk semmit, kitekinthetünk a minta fogságából és megtapasztalhatjuk, hogy létezhetnek más megoldások is, nem kell mindig ugyanoda jutni.
  • Megkerestem számomra mi az érték és próbáltam arra fókuszálni a hiány helyett. Az, hogy kinek mi az érték, egyénenként eltérő lehet, de nagyon erős mozgatórugója az emberi viselkedésnek.
  • Ha éppen benne voltam egy munkában és jött egy újabb ötlet, mivel tehetném még jobbá, akkor csak felírtam egy lapra a gondolatot, de nem engedtem magam kizökkenteni abból, amit éppen csináltam. Ha 1-2 nap múlva is még jó ötletnek tűnt, csak akkor foglalkoztam vele mélyebben. Azt hiszem anélkül, hogy leírnám, mindenki sejti, hogy az így felírt feladatok, gondolatok nagy része 1-2 nap múlva már okafogyottá váltak. Azzal, hogy lenyestem a felesleges feladatokat rengeteg időt és energiát spóroltam meg magamnak.
  • Bevezettem a tanulási és feladat stop-ot, ami azt jelenti, hogy nem engedtem magam újabb feladatokba belehajtani magam. Hagytam időt az ismeretek beépülésére,  az elvégzett feladatok után a megelégedettség átérzésére.
  • Megtanultam felismerni mikor hajt a sémám (minta) és mikor cselekszem szabad elhatározásból. (A séma általában sürget, azonnali cselekvésre ösztönöz, nincs rád tekintettel, félelem érzéssel párosul, a valódi motivációnál a hajtóerő a kíváncsiság, a fejlődés iránti vágy és figyelembe veszi az igényeidet – pl. pihenés.)
  • Elkezdtem a fókuszomat egyre gyakrabban olyan területekre irányítani, amit addig elhanyagoltam. Pl a minta számára nem volt fontos az egészségem, a kikapcsolódás. Ha észrevettem a minta (séma) bekapcsolását, lázadó gyermek módjára csak azért sem csináltam azt amire kényszerített volna. Erre már fel voltam készülve néhány Agatha Christie kötettel:) és olyan időkeretekkel, amikor semmi „hasznosat” nem csináltam.
  • És még sok más…

Bár leírva ez elég „rózsaszínnek” tűnik, nem volt ennyire egyszerű. Az eszközök a változással együtt változtak. Ez a perfekcionizmus/maximalizmus keverék többször különböző formábában jelent meg, sokszor nem is ismertem fel elsőre, csak az érzés volt hasonló – sürgetés, hajszolás, befeszülés, azonnaliság. Az út még most is tart, a minta még fel-felbukkan, csak más köntösben. Gyengül, kevésbé harsány és egyre rövidebb ideig van jelen. Viszont megtaláltam a fejlődési potenciált is ezen a területen, mert ha igazán szükségem van arra, hogy valamibe belehúzzak, hirtelen sok feladat szakad rám, szükségem van erős motivációra, akkor akár tudatosan is tudom a perfekcionizmust vagy maximalizmust működtetni, de közben már figyelek az egyensúlyra is és csak addig működöm így ameddig szükséges.

Vajon milyen alapvető, kielégítetlen szükséglet hozta létre ezt a viselkedési mintát?

Egy mélyen elültetett hitmondat, „Biztonságosabb eleve meg sem próbálni, mert a csalódás így kevésbé fájdalmas, úgysem sikerülhet.”, elveheti azt az alapvető szükségletet, hogy támogassák a kompetenciatudat kialakulását (képes vagyok rá). Ezzel elveszik a reális elismerés és a bátorítás lehetősége is. Amiben nem hisz a környezet, abban őszintén bátorítani se tud. 

A szabadság a választásban jelenik meg.

Te tudod, hogy valójában mi hajt téged? Mi motiválja a cselekedetidet, a gondolataidat?

Vannak hasonló helyzeteid, mikor saját magadat hajtod bele olyan szituációkba, állapotokba, amik nem jók neked? Amikor valamit kergetsz, de valahogy sosem éred el? Amikor rájössz, milyen kielégítetlen szükségletet irányítja a reakcióidat, akkor nyílik lehetőséged arra, hogy ne automatikusan reagálj, ez a szabadság első lépése.

Szeretnéd mélyebben megérteni a saját visszatérő mintáidat?

A Mintafeltárás során nem kész válaszokat keresünk, hanem együtt próbáljuk megérteni, hogy az ismétlődő élethelyzetek milyen hiányra, kielégítetlen szükségletekre hívják fel a figyelmedet, mit mutatnak meg rólad. Amikor ez láthatóvá válik, akkor nyílik meg a lehetőség, hogy valami mást válassz.

Megismerem a Mintafeltárást

(Ennek a cikknek nem célja a perfekcionizmus vagy maximalizmus pontos leírása. Ez a minta más mintákkal keveredhet, változhat a megjelenése, egyénenként eltérhet.)

Önfejlesztő Neurotréning Studió

Időpontfoglalás

Árak