Mi a te részed a kudarcaidból? A sikertelenség melyik döntésed eredménye lett? Ha fizetnének érte, hogy legközelebb is is kudarcot vallj, mit csinálnál ugyanúgy? Ha felismered az önszabotáló működésed, akkor tudsz rajta változtatni.
Mi az, amire nagyon vágysz?
Egy párkapcsolatot, amiben kölcsönös az egymásra figyelés?
Szeretnéd jobban megmutatni a képességeidet a munkahelyeden?
Saját vállalkozást, szabadságot szeretnél?
Több pénzt?
Vagy egyszerűen csak valami változást, mert úgy érzed évek óta ugyanazokat a köröket futod?
Mégis, valahogy nem akar összejönni.
El sem indulsz.
Bizonytalanná válsz, megállsz.
Halogatsz vagy éppen túl sokat vállalsz egyszerre.
Görcsösen kontrollálni kezdesz, hogy biztosra menj.
Olyan döntést hozol, ami nem támogatja a céljaidat.
Olyan célt állítasz fel, ami valójában nem a tiéd.
Anélkül, hogy felmérnéd a helyzeted, fejest ugrasz vagy pont ellenkezőleg, túl körülményes leszel.
Ugyanúgy cselekszel, mint korábban, mégis más eredményt vársz.
Stb…
Lehet, hogy egy önszabotáló mintát működtetsz?
Amíg csak lehetőség, lelkes vagy.
Amikor valaki valóban érdeklődni kezd irántad, megjelenik a bizonytalanság. Egy idegen érzés: „Biztosan normális, hogy így viselkedik? Itt valami nem stimmel. Nem is tudom, hogy kellene viselkedni, ha valaki tényleg kíváncsi rám.”
Amikor előreléphetnél a munkádban, elkezded megkérdőjelezni magad. Lehet el sem vállalod vagy olyan helyzetbe hozod magad, hogy ne tudd elvállalni. (Pl. A gyerekek miatt nem fogod tudni vállalni a túlórát vagy az utazásokat. Esetleg valaki mást ajánlasz magad helyett, mert ő rátermettebb.)
Amikor beindulhatna a vállalkozásod, hirtelen elbizonytalanodsz és lemondod az ügyfeleidet.
Mintha biztonságosabb lenne csak vágyakozni, mint megvalósítani.
Még nem készültél fel.
Most nagyon nincs rá időd.
Most valahogy nem fér bele.
Előbb még valami mást meg kell csinálnod.
Nem akarsz csalódni
Majd, ha már biztosan fogod tudni, akkor lépsz…
Ezek az indokok tényleg logikusnak tűnhetnek és megnyugtatnak, hogy van okod a halogatásra, de közben akár évek telnek el, és semmi sem változik.
Új párkapcsolat, de a régi ismerős dinamika.
Egy másik munkahely, de ugyanaz az érzés.
Új helyzet, de ugyanaz a reakció.
Mert az ismerős nem feltétlenül jó, csak azáltal ad biztonságérzetet, hogy ismerős. Tudod mit kezdj vele, van már rá mintád, még akkor is ha az szenvedést okoz.
Ha félsz az elhagyástól, kapaszkodni kezdesz.
Ha félsz a konfliktustól, alárendelődsz.
Ha félsz a kudarctól, halogatsz.
Ha félsz egy helyzettől, görcsösen kontrollálni próbálod.
Ha félsz attól, hogy nem vagy elég jó, még többet próbálsz teljesíteni.
A reakciód pillanatnyi nyugalmat ad, de hosszú távon éppen azt az eredményt hozhatja létre, amitől félsz.
Tényleg nem tudod megcsinálni.
Neked soha semmi nem sikerül.
Veled mindig ez történik. Nincs szerencséd.
Mások nem kíváncsiak rád.
Minden férfi/nő ugyanolyan.
Ezzel teljesül be igazán az önszabotázs, mert, ha úgy tudod, hogy neked nem sikerülhet, akkor vajon miért próbálkoznál. Ez nagyon tudja rombolni az önbizalmat.
Pedig lehet, hogy nincs veled baj, hanem egy régi, automatikusan működő mintát ismételsz.
Pedig lehet, hogy nincs veled baj, hanem egy régi, automatikusan működő mintát ismételsz.
Még nem ismerted fel, hogy ameddig a helyzetekre ugyanúgy reagálsz, könnyen ugyanazokat az eredményeket hozod létre.
Tehát gyakran nem az a legfontosabb kérdés:
Miért mindig ugyanaz történik veled?
Hanem:
Mit csinálsz újra és újra ugyanúgy?
Milyen helyzetekben kapcsol be nálad az ÖNSZABOTÁZS MINTA?
Mi lenne, ha legközelebb nem automatikusan azt tennéd, amit eddig?
Mi lenne, ha megállnál egy pillanatra, és megkérdeznéd magadtól:
Most tényleg ezt akarom – vagy csak azt csinálom, amit már megszoktam?
Talán a te életedben is vannak olyan helyzetek, amelyek újra és újra ismétlődnek. Lehet, hogy más emberekkel, más körülményekkel, de a vége mégis ugyanaz.
Lehet, hogy ilyenkor nem a problémáid ismétlődnek, hanem a megoldásaid.
Amikor végre meglátod, milyen kielégítetlen szükségletet próbál megmutatni a minta, akkor jelenhet meg valami új. Ekkor nyílik lehetőséged arra, hogy ne automatikusan reagálj, ez a szabadság első lépése.
Szeretnéd mélyebben megérteni a saját visszatérő mintáidat?
A Mintafeltárás során nem kész válaszokat keresünk, hanem együtt próbáljuk megérteni, hogy az ismétlődő élethelyzetek milyen hiányra, kielégítetlen szükségletekre hívják fel a figyelmedet, mit mutatnak meg rólad. Amikor ez láthatóvá válik, akkor nyílik meg a lehetőség, hogy valami mást válassz.
